Biotej, biobúza, biozöldségek, biohúsok… Más és más termékek, más elkészítési/ termelési/ tartási tulajdonságokkal rendelkeznek, de mégis egy közös szócska mindben szerepel, ami a BIO. Járjuk kicsit körbe, hogy miért is fontos ez a szócska.
Ahhoz, hogy lássuk az összképet, vizsgáljuk meg, mi a gond a konvencionális, vagyis nem BIO növénytermesztéssel. A teljesség igénye nélkül, most fordítsuk figyelmünket a növényvédelemre.
A szokványos gazdálkodás növényvédelme a kémiai hadviselésre épít. A termést pusztító, és esetenként emberi egészséget is veszélyeztető gombákat, valamint baktériumokat, állati kártevőket, gyomokat növényvédő szerekkel, más néven peszticidekkel iktatják ki. Ezek jellemzően az „ellenségeink” élettani folyamatait lehetetlenítik el.
Sajnos azonban a folyamat sem térben, sem időben nem áll meg itt. A kijuttatás során a vegyszerek elsodródnak, bekerülnek a légkörbe, vizekbe, a talajba, illetve szennyeznek más növényi kultúrákat. Időben sem jobb a helyzet, hiszen nem semmisülnek meg nyomtalanul az élelmezés-egészségügyi várakozási idő leteltével. A hatóság azt sem firtatja, hogy a növényvédő szerek lebomlása során keletkeznek-e mérgező köztes termékek, az emberi felelőtlenség és nyereségvágy pedig tovább fokozza a kockázatot.
Amit tudunk a növényvédő szerek hatásáról:
- rákkeltőek lehetnek
- fejlődési rendellenességet okozhatnak
- gyengíthetik az immunrendszert
- megzavarják a hormonális rendszert
- idegrendszeri zavarokat okozhatnak
- allergizálhatnak.
Ráadásul falkában még agresszívebben támadnak, mint egyenként. Tudjuk például, hogy az immunrendszer gyengülésével a rákkeltő anyagok veszélyesebbé válnak.
A biogazdaságokban természetesen ugyanúgy jelen vannak a kártevők és kórokozók, de a termés megvédésére más módszereket alkalmaznak. Ha kíváncsi vagy milyeneket, akkor kutasd át a www.biokultura.org –ot. Jelszó: Többet ésszel, mint szerrel.
Az ökológiai állattartásról majd egy következő alkalommal ejtünk szót.